Színház, Dráma

A csoportunk harmadik éve dolgozik a kollektív alkotás módszerével. Shakespeare drámaszövegét formálva, újra és újra utolér minket a felismerés, hogy a boldogságkeresés dramaturgiája nélkülöz minden komfortot. Az adottságokat szüntelenül számba véve és túlélve, újra és újra rájöhetünk, a boldog véghez az is elegendő, ha nem látjuk a fától az erdőt.

Színházi mese felnőtteknek, avagy válás után is van élet és még azon is túl.

Az ember változik. Egyszer eljön az a pillanat, amikor megkérdőjelezi mindazt, amiben nevelkedett. A felnövés, a függetlenedés folyamata ez. Függetlenedni a szüleinktől, függetlenedni a várostól, a minket irányító környezettől – függetlenedni korábbi énünktől. Mert valami megváltozik bennünk, találkozunk valamivel, amivel korábban soha. Egy új, eddig ismeretlen érzés, valami kábító, valami megemelő… Mondjuk a szerelem. Katyerina esetében legalábbis. És ez, a mindent megváltoztató szerelem az, aminek köszönhetően az egész élete… csak rosszabb lesz.